2008. november 27., csütörtök

Angyal válasza a Kihúnyó Csillagnak

Itt vagyok én mindig, de zárt ajtók mögül
a lélek-suttogás csak kósza szél nesze.
Ha vélt sérelmektől a szíved megkövül,
sajgásba köt sötét erők jeges keze…

Hol bujkál most hited, mi rég oly fényesen
lángolt, s világba vont halott reményeket?!
Gyáván hová rohansz, s sajnálod kéjesen
magad, s közben dobod a legszebb éveket?!

Ne higgy bár nekem, de nézz tükrödbe már:
minden tiéd, mit ember kaphatott!
Elméd vakon mégis ördögi körbe’ jár:
jövődnek könyveled a vesztett tegnapot.

A MOST a te időd! Örök jelenbe írhatsz
szív-dús igét, meghitt öröm-hazát!
Bármit akarsz, személyes bűvkörödbe hívhatsz,
ledöntve csalárd EGO-d védőfalát!

De menj! Ha mindezt csekélységnek érzed,
leskelj csak fentről tehetetlenül!!!
E percben ÉN forró helyedbe lépek,
s Emberként lángom…Bennem…elmerül…

Nincsenek megjegyzések: